Mehari, a nagy kisautó

Demeter Kálmán

Nyáron híre jött, hogy a Citroen újra éleszti a hetvenes évek homokfutóját, a Meharit. A kocsi el is készült, de a régi kicsi, könnyű kocsi helyett mást kaptunk.

Citroen Mehari

Abba már beletörődtünk, hogy az autók egyre nagyobbak és nehezebbek – leszámítva az új Opel Astrát, ami kisebb és könnyebb elődjénél –, de az azért mégiscsak fájdalmas, ha egy ikonikus modell 21. századi követője szakít a hagyományokkal és inkább egy dömperre hasonlít. Persze csak az őshöz képest, ami egyszerűségéről volt híres: megkapta a „Kacsa”, a CV2 602 köbcentis léghűtéses motorját, alatta torziós rugók dolgoztak és virsli gumikon gördült. Nem is csoda, hogy az egész jószág nem volt 600 kiló, még akkor sem, amikor 1979-ben összkerékhajtást kapott.
Az idők, és a nemzetközi előírások persze változnak, ezért manapság nem engedélyeznék egy ilyen autó forgalomba helyezését, de azért nem kellene elfeledkezni az egykor nagy költséggel létrehozott szélcsatornákró.
Az új Mahari ugyanis 381 centi hosszú, így a négy teljes értékű ülés mögött nemigen jut hely a csomagoknak, viszont magassága 165 (!), szélessége pedig 187 (!!) centiméter.
A Mehari tehát úgy járt, mint a DS, ami 1955-ben áramvonalas megjelenésével magába bolondította a világot, ám néhány éve, amikor a Citroen újraélesztette a DS-t, az egykori karcsú, elegáns istennő helyett egy lekerekített téglát dobott piacra.
Annak azért örülhetünk, hogy az újdonság annyiban követi a régit, hogy teteje levehető, ugyanakkor a mai trendet is követi, hiszen elektromos. Az első híradások szerint a 16 amperes hálózatról 8 óra alatt feltölthető akkumulátor révén a 110 kilométeres végsebességre képes kocsi akár 200 kilométert is megtehet.

Archívum