14 erőt próbáló nap és 9000 kilométernyi kíméletlen száguldás után véget ért a 2015-ös Dakar Rally, s a két héten át tartó kemény küzdelem végeztével a Toyoták fényes sikert arattak: az összesítésben három Hilux is szerepel az első tíz között, míg a sorozatgyártású autók kategóriájában a Toyota mindhárom dobogós helyet megszerezte.
A verseny 37. szakaszában még úgy tűnt, hogy a dél-afrikai Imperial Toyota pilótája, Giniel De Villiers és navigátora, Dirk von Zietzewitz győzelemmel zárhatják a rallyt, ám sajnos nem így alakult a küzdelem, és másodikként száguldottak át a célvonalon, szorosan a 2011-es győztes Nasser Al-Attiyah mögött, aki a Qatar Rally Team Minijével teljesítette a távot.
A sorozatgyártású autók mezőnyében a Team Land Cruiser négyszeres Dakar-bajnoka, Jun Mitsuhashi újra diadalt aratott, utána pedig Nicolas Gibon és Alejandro Yacopini szerezte meg Toyotájával a második, illetve harmadik helyezést.
Gyors rajt
Az idei ‘Grand Start’ helyszíne Buenos Aires volt. A versenyzők az elnöki palota előtt gördültek fel a startemelvényre; a feszültség szinte tapintható volt, és a levegőben ott vibrált az elkövetkező napok izgalma, hiszen már az első szakasz is ízelítőt adott mindabból, ami a versenyzőkre és autóikra várt a világ legkeményebb autóversenyén.
A Villa Carlos Paz városáig tartó lendületes száguldásba egy rövid, 170 kilométeres speciál szakaszt is beiktattak a szervezők; ebből 140 kilométer olyan földutakra esett, amelyeknek éles kanyarjaiban könnyen kisodródhatott bárki, aki nem koncentrált minden idegszálával a vezetésre.
Szerencsére De Villiers gond nélkül teljesítette a szakaszt, és az élen autózó mögött alig 50 másodperccel ért célba. Később így nyilatkozott: „Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy a Hilux mennyire versenyképes.” A sorozatgyártású autók kategóriájában a Team Land Cruiser csapat Land Cruiser 200-asainak startja is tökéletesen sikerült – akárcsak célba érkezésük, hiszen az első és második helyezést szerezték meg a szakaszon.
A második napon már hosszabb speciál szakasz várt a mezőnyre: az autók 518 kilométeren át navigáltak a széljárta hegyi ösvényeken és kavargó homok alatt megbúvó utakon (ez a Fesh Fesh), így a versenyzők egyetlen pillanatra sem lazíthattak.
Eleinte De Villiers csapattársa, a szintén az Imperial Toyota színeiben versenyző Leeroy Poulter diktálta a tempót, de amikor egy hiba miatt kisodródott, az autó lengéscsillapítója megsérült, így a 12. helyre csúszott vissza. De Villiers állhatatosan őrizte második helyét, mögötte pedig az Overdrive Toyota pilótája, Bernhard ten Brinke autózott, aki végül harmadikként fejezte be a szakaszt.
A Team Land Cruiser versenyzői szerencsésen elkerülték a vészhelyzeteket, és kategóriájukban ismét első-második helyen zárták a napot.
A folyómedreket és éles kövekkel borított völgyeket átszelő harmadik szakasz során De Villiersnek lehetősége nyílt arra, hogy támadásba lendüljön. Ám a szakasz közepe táján – amikor már úgy látszott, hogy leküzdheti időhátrányát -, egy defekt megtörte a lendületét, de még így is sikerült másodikként célba érnie. „A mai szakasz rövid volt, úgyhogy agresszíven autóztam,” nyilatkozta a nap végén. Mögötte egy másik Hilux száguldott, volánjánál Yazeed AlRajhival, aki ugyan első alkalommal állt rajthoz a Dakaron, ám korábban komoly tapasztalatokat szerzett a Rally Világbajnokságon (WRC), így nem csoda, hogy káprázatos tempóban autózva, gond nélkül szerezte meg a harmadik helyet.Mindeközben a sorozatgyártású autók kategóriájában Mitsuhashi magabiztosan haladt az első helyen Land Cruiserével. Csapattársa, Gibon sajnos nem volt ilyen szerencsés: éppen egy elrepülő kő röppályáját keresztezte, és sok időt vesztett a megsérült hűtő javításával.
Új nap, új ország
A negyedik napon a mezőny a hajnali start után nekilátott, hogy 4800 méteres magasságba felkapaszkodva átkeljen az Andok hegyláncain Chilébe. Egy hosszú, közel hét órán át tartó ‘összekötő szakaszt’ követően a versenyzőkre még 315 kilométernyi speciál szakasz várt.
A sziklák és a homokdűnék gyilkos kombinációja következett, ám De Villiers már a start pillanatától kezdve agresszív stílusban autózott. Gyorsan előnyt kovácsolt abból, hogy az előtte haladó Orlando Terranova nyomvonalát követte, majd miután Terranova hibázott, megelőzte őt, és remek tempót diktálva minimumra faragta le időhátrányát – s mindeközben még a legjobb utat is meg kellett keresnie a homokdűnék között. De Villiers végül harmadikként ért célba, mögötte pedig – a már jól ismert felállás szerint – AlRajhi lépte át a célvonalat.A csapatok a volán mögött eltöltött fárasztó nap után sem pihenhettek, hiszen másnap már várt rájuk az ötödik szakasz. Az autók sík vidéken, hosszú utakon száguldottak, és a nagy sebesség igencsak próbára tette a pilóták precizitását. AlRajhi meglepetten vonta fel szemöldökét, amikor elsőként érte el a cél előtt 30 kilométerrel felállított időmérő pontot. Végül minimális, 20 másodperces hátránnyal zárta a szakaszt, ami igazán lenyűgöző eredmény egy olyan versenyzőtől, aki a Dakar startja előtt még sosem vezetett Hiluxot. De Villiers napja nyugalmasabban alakult, hiszen hatodikként végzett, ten Brinke pedig a 13. helyet szerezte meg.
A hatodik szakasz mottója a túlélés volt. A megtévesztően sima út futóhomokja veszélyes kátyúkat rejtett, így a versenyzőknek folyamatosan koncentrálniuk kellett, míg a szakasz vége felé el nem érték a sivatag puha homoktakaróját.
A kemény útviszonyok a maximális tűréshatárig próbára tették az autókat, s a Toyoták előnye itt mutatkozott meg igazán. Az első tíz célba érő között négy Hilux is volt, és De Villiers a második helyen zárta a napot. A sorozatgyártású autók kategóriájában a Team Land Cruiser a megszokott lendülettel autózva szerezte meg az első és a második helyezést.
Ha a pilóták és navigátoraik eddig könyörtelennek érezték a versenyt, akkor a következő napokban izgalmas meglepetés várt rájuk, hiszen megkezdődött az embert és gépet egyaránt próbára tevő Maraton szakasz. A két napon és egy éjszakán át tartó szakaszon a versenyzők nem számíthattak a csapatok támogatására, vagyis ha valami problémájuk adódott, azt maguknak kellett megoldani.
A mezőny a tengerszintről rajtolt, és egészen a ritka levegőjű, 3700 méter magas csúcsokig kapaszkodott fel, ahol az autók először léptek Bolívia földjére. A hegyi utak meglehetősen félelmetesek voltak, és hogy a versenyzőknek még nehezebb dolguk legyen, az eső is rákezdett. A Toyoták azonban jól haladtak a kátyúkkal tarkított úton: AlRajhi megint megszerezte a második helyet, De Villiers pedig hatodikként ért célba.
A nyolcadik nap vízválasztónak bizonyult a Toyota számára – nem azért, mert a csapatok csak az utolsó pillanatban tudták meg, hogy egy kiszáradt sóstó medrén is át kell kelniük, hanem mert a gyorsan, mégis körültekintően autózó Yazeed AlRajhi megszerezte a Toyota első szakaszgyőzelmét az autók kategóriájában. „A végsebességünk minden vetélytársunk tempóját túlszárnyalja,” mutatott rá AlRajhi, „de ez nem vakított el minket, és fegyelmezetten teljesítettük a mai futamot.”
De Villiers elégedetlen volt az általa elért negyedik helyezéssel. Ennél jobb eredményt is elérhetett volna, de hátráltatták a hátsó fék problémái, ráadásul egy helikopter túlságosan közelről követte, és a rotorok által felkavart homok szinte elvakította.
Egyetlen nap a pihenésre
A pihenőnapon a versenyzők kissé kiengedhették magukból a rally során felgyűlt nyomást, és a csapatoknak alkalmuk nyílt felkészülni a verseny második felére, ami a Toyoták számára egyaránt tartogatott kellemes és jóval kevésbé kellemes epizódokat.
A versenytáv feléig igazán jól alakultak AlRajhi és De Villiers dolgai, ám ezután mindkettőjüktől elpártolt a szerencse. AlRajhi egy váratlan fékhibába futott bele, így kénytelen volt 200 kilométeren át fékek nélkül autózni, ami jelentős időveszteséggel fenyegetett, de szerencsére így is gond nélkül végigautózta a távot ötödik sebességfokozatban.
De Villiers és Von Zitzewitz szerencsésen elkerülték a műszaki problémákat, ám egy navigációs hiba miatt jelentősen lemaradtak az élbolytól. A tévedés következtében letértek a kijelölt útról, ezért 23 perces hátránnyal értek célba; ez a nap igencsak lehangolta a csapatot.
A sorozatgyártású Land Cruiserrel versenyző Mitsuhashi is eseménydús napot zárt. A meredek homokdűnék közt autózva Toyotája az oldalára dőlt, de az autó erőteljes felépítésének köszönhetően a Land Cruiser minimális károkkal úszta meg a balesetet, és Mitsuhashi folytathatta a versenyt.
A bolíviai és chilei versenytávok teljesítése után a mezőny visszafordult Argentínába, hogy nekivágjon a tizedik szakasznak. A Dakar egyébként sem a kellemes útvonalairól híres, ám ezen a napon a versenyzők minden eddiginél komolyabb kihívással szembesültek, hiszen olyan alattomos, keskeny hegyi csapásokon autóztak, amelyek mellett félelmetes szakadékok tátongtak.
AlRajhi harmadikként ért célba: „Nagyon örülök, hogy újra hiba nélkül sikerült autóznom, és elégedett vagyok, hiszen annak ellenére, hogy ez az első Dakarom, az első öt helyezett közt állok.” De Villiers a Dakar-győzelemre koncentrálva biztonságosan autózott, és ötödikként teljesítette a versenyszakaszt.
Bár sokáig ő volt a Dakar hőse, AlRajhit a Saltából Termas Rio Honda városágig tartó 11. szakaszon elhagyta a szerencséje. Miután kemény küzdelmet vívott a mezőny élén haladókkal, a kipufogó meghibásodása miatt kénytelen volt feladni a versenyt. De Villiers és az első helyen álló AlAttiyah nagy elismeréssel szóltak a kezdő dakaros versenyző lenyűgöző lendületéről.
A számtalan folyóátkeléssel és sáros utakkal tarkított szakasz sok veszélyt rejtett, ám a Toyoták számára szerencsésnek bizonyult: De Villiers harmadik lett, sőt a Benediktas Vanagas, ten Brinke és Christian Lavieille által vezetett Hiluxok is az első tíz között értek célba.
A sorozatgyártású autók kategóriájában Mitsuhashi megőrizte első helyezését. „A maratoni szakasz kemény volt, de sikerült kitartanunk,” mondta. „Most már csak arra kell ügyelnünk, hogy célba is érjünk a verseny végén.”
Célegyenesben
Az utolsó napon minden versenyző sajátságos dilemmával szembesült: ha nagyon kemény tempót diktálnak, azzal jobb helyezést szerezhetnek, ugyanakkor azt kockáztatják, hogy balesetet szenvednek vagy meghibásodik az autójuk, így közvetlenül a cél előtt eshetnek ki a küzdelemből – ha viszont kockázatmentesen autóznak, akkor időt vesztenek.
Amikor a mezőny délkeletre, Buenos Aires felé vette az irányt, a versenyzőknek 1024 kilométert kellett megtenniük Rosarióig, ahonnan a 2014-es Dakar elstartolt. Néhány meredek rész kivételével – ahol a pilóták könnyen hibát véthettek – a szakasz meglehetősen könnyűnek bizonyult.
Az Overdrive Toyota versenyzője, ten Brinke bizonyult a nap legsikeresebb Toyota-pilótájának, De Villiers pedig óvatos tempóban a 12. helyen ért célba, bebiztosítva ezzel az esélyt, hogy másodikként zárja a 2015-ös Dakar Rallyt. „Úgy döntöttem, hogy ma a biztonságra helyezem a hangsúlyt,” mondta el utólag, „hiszen nem kockáztathattuk, hogy egy hiba miatt elbukjuk a dobogós helyezésünket.”
A győzelem íze
A sáros, köves és homokos terepen megtett kilométerek ezreit követően a túlélőknek már csupán a 2015-ös Dakar utolsó szakaszát kellett leküzdeniük, amelynek speciál szakaszát a szervezők – részben a szakadó eső miatt is – 174-ről 34 kilométerre rövidítették le.
De Villiers és Von Zitzewitz, akik az elmúlt évben negyedikként értek célba, idén szenzációs versenyzéssel javítottak teljesítményükön, és a második helyet szerezték meg az összesítésben. Persze bántotta őket, hogy lecsúsztak az első helyről, ám a győzelmi banketten De Villiers elárulta, mennyire hisz az autójában: „A Hilux egyre jobb. Biztos vagyok benne, hogy közel a nap, amikor ez az autó győzelmet arat!”
