Szakértőnk néhány héttel ezelőtt első kézből tesztelhette a Toyota professzionális “munkagépét”, ami egy személyautó kényelmével kecsegtet
Palánkai Gellért, a Driving Experience vezető autós instruktora vitte el Hilux tesztautónkat egy hosszú hétvégére. Olvassátok szeretettel az ő tapasztalatait, öveket becsatolni!
Downsizing, az új trend
Elöljáróban tudnotok kell, hogy az autóipar rohamtempójú fejlődése nemcsak az elektromos autók dömpingjében mutatkozik meg, hanem sok más műszaki területen is – például az autómotorok hengerűrtartalmának csökkenésében, amit a szakma downsizingnak nevez. Ennek célja a lehető legjobb teljesítmény elérése az emissziós értékek mérséklése mellett, egyelőre azonban úgy tűnik, megkérdőjelezhető eredményekkel. A feltöltött motorok a tesztek alatt, laboratóriumi körülmények között képesek ugyan szélsőségesen jó eredményeket produkálni, de a mindennapok tapasztalatai ezeket az értékeket ritkán támasztják alá.
Természetesen ezzel együtt a kisebb lökettérfogatból nyert nagyobb fajlagos teljesítmény hatással van a motor élettartamára: a jobban kihegyezett motorok, azonos műszaki szint mellett jellemzően rövidebb élettartammal bírnak. Aki ezen a mondaton megütközik, gondoljon csak bele, hogy a fogyasztói társadalomban mennyi területen érvényesül hasonló tendencia… Már nem az örökkévalóságnak készülnek a termékek.
Új Hilux – Árral szemben
Az új, immáron nyolcadik generációs Toyota Hilux azonban úgy tűnik, szembe megy az árral: 2,8l-es motorja jelentősen nőtt elődjéhez képest, sőt, a kategória átlagából is kiemelkedik. A világ legnagyobb autógyártója, amely a magyarországi újautópiacon történetében először zárt a legnépszerűbb márkaként a tavalyi évben, nem fél szemben úszni az árral: a 204 LE és 500 Nm a legerősebb változatban kézi váltóval 10,1 mp-es gyorsulást biztosít 100-ra – és ez bizony a pickup mezőny legeleje.
Az új Hilux ráadásul nemcsak legyorsulni kész a versenytársakat. A hagyományokhoz hűen még mindig a terepjárók és haszonjárművek legszilárdabb alapját biztosító alvázas konstrukcióval épül, amit a Toyota most tovább is fejlesztett. Úgy tűnik, ezzel az elmúlt 50 év után várhatóan a következő évtizedekben is a legmegbízhatóbb modellek listáján tartja majd egyik büszkeségét.
Megbízható munkatárs egy személyautó kényelmével, 1968 óta
A Hilux jó értelemben vett hagyományőrző, aki büszkén veszi át az elődök erényeit, nem rettenve meg a kihívásoktól, legyen az agyagos-saras-esős erdei terep, egyéb komoly időjárási viszontagságok, vagy nehéz rakomány. A Toyota felkészült, hiszen az 1968-ban született modell minden generációját úgy tervezte meg, hogy megbízható munkatársként álljon rendelkezésre, miközben egy személyautó kényelmével és a mai világ közlekedéséhez idomult vezetéstámogató rendszerekkel büszkélkedhet. A sávelhagyásra figyelmeztető, lejtmenetet segítő, kipörgésgátló, intelligens sebességtartó rendszerek mellett ráadásul még vontatvány stabilitás vezérlésre is alkalmas: vonóhoroggal 3,5 tonna elvontatásában tud segíteni, az autó terhelhetősége pedig 1 tonna.
A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni olyan, a mindennapok komfortjához sokat hozzáadó kiegészítőket is, mint a mélynyomóval ellátott JBL 8 hangszórós hifi, az elektromos ülésállítás, vagy az Európa teljes térképét tartalmazó navigáció.
A Hilux élesben – lássuk, mit mutat meg magából
Mindez nagyon jól hangzik, sőt, ennél sokkal több információ is megtudható az új Hiluxról a márkaoldalakon, de a nagy kérdések sosem ott, hanem élesben, az utakon dőlnek el. Mi biztosra mentünk, és elhatároztuk, hogy nemcsak sarat dagasztani visszük el a Pilisi Parkerdőbe, hanem megengedjük ennek a robosztus bestiának, hogy megmutassa erejét és munkabírását egy aszfaltos körön is. Lássuk, hétköznapi körülmények között mit mutat meg magából!
A Hilux a tesztelést megelőző napokban “ridegtartásban”, fagypont körülire hűlt motorral állt a hidegben, így meghallgathattuk, ebben az állapotban hogyan duruzsol indítás után. Tapasztalat, hogy a mai emissziós normákhoz „okosított” motorok gyakran kelletlenek még melegen is, így a mechanikus zajok tükrében a sok százezer kilométeres futásteljesítmény kevésbé hangzik hihetően. Velük ellentétben a Hilux új, 2,8-as, 204 LE-s, négyhengeres dieselmotorja kellemes és egyben komoly első benyomást tett ránk, ami mellé plusz pirospont jár a „power heating” funkcióért – noha apró figyelmességnek tűnhet, jelzi a gyártó törekvését a hosszú élettartamra. Manapság nem divatos a motor üzemi hőmérsékletére tekintettel lenni, sok autóról már a víz-, vagy olaj hőmérőt is lehagyják.
Az utastér még 150 autópálya kilométer megtétele után is meglepően halk, tesztautónk M/T-s gumijainak zaja cseppet sem volt zavaró a remek hangszigetelésnek köszönhetően.
A negatívumokat sem fogjuk elhallgatni – az automata váltó egyértelműen csalódás. Nem okos, sokszor bizonytalankodik: 110-re állított tempomat mellett, kb.1600-as fordulaton kapcsolgat vissza egy sima autópályás emelkedőn, pedig a rendelkezésére álló 500 Nm is elég kellene, hogy legyen. Tempomatos gyorsításkor pedig néha indokolatlanul (3500-ig) kihúzatja a fokozatokat. Reméljük, ezeket a hibákat a következő software frissítés kiküszöböli majd.
Ennek fényében a fogyasztási adatok sem hozták a remélt értékeket: városban 14L, autópályán 150-el 14,5L, szabályos 130-al 12L, de vidéki, kis forgalmú úton, egyenletes 80-90 km/h-val haladva is 10L feletti étvággyal rendelkezik az új Hilux. Kíváncsian várjuk, hogy kézi váltóval milyen értékeket kapunk hasonló teljesítmény mellett, elvileg jobbaknak kell lenniük.
A Hilux egyenesfutása azonban pickup és M/T-s gumihoz képest is kiemelkedően jó még 170-nél is, megmutatkozik a megbízhatóság és a stabilitás. Nyugodt, higgadt, kiszámítható járgány a kanyarban, de a keresztbordákat a kategóriatársaihoz hasonlóan nem igazán tudja kezelni: a laprugós hátsó felfüggesztés elpattog. A 175-ös végsebességnél leszabályoz, ami a felhasználási területet és a célcsoportot figyelembe véve érthető.
Komoly, agyagos sárban is lehet rá számítani, elég a nyomaték, jól eltalált a csillapítás, hosszúak a rugóutak – nehéz, technikás szakaszokon is kiválóan kezelhető kocsi. A nyomatékot az első és a hátsó tengelyre kiegyensúlyozottan viszi ki a hajtás, de a hátsó differenciálzár működése nem volt túlságosan kielégítő.
Összegzés: nyugodt erő az AJÁNLOTT kategóriában
Az új Hilux valóban maga a nyugodt erő: árad belőle a biztonságérzet, olyan, mintha a modern korban egy páncélozott, de fürge járműben utaznánk, ami nemcsak elvisz minket árkon-bokron túl, hanem mindezt egy karosszék kényelmével teszi meg, akár évtizedeken át. Jól hangzik, ugye? A gyengeségek és apróbb kilengések remélhetőleg valóban csak a korai software számlájára írhatók. Összességében elmondhatjuk: a Toyota, amely a földkerekség legszélesebb, szinte minden személyautó szegmenst lefedő környezetbarát öntöltő hybrid elektromos modellkínálatával rendelkezik, a Hilux esetében nem fél szembemenni a trendekkel.
A világ kedvenc pickupja hosszú élettartamra készül, mélyről dolgozó, nyomatékos és erős motorral, nagy tempó mellett is nyugodt, biztonságos egyenesfutással. Kategóriájához képest kiemelkedő kanyartulajdonságokkal rendelkezik, az meg nem is kérdés, hogy terep képességei az élmezőnybe emelik a versenytársaival összehasonlítva. Karaktere megbízhatóságot, méltóságot és magabiztosságot sugall, viszont cseppet sem hivalkodó, ráadásul csendesen duruzsol odabent is. Hab a tortán, hogy mindezt korszerű vezetéstámogató rendszerek mellett, személyautós kényelemmel és extrákkal teszi, ugyanakkor az összkép része a viszonylag magas fogyasztás, a bizonytalan, lassú automata váltó, valamint az elektromos hátsó differenciálzár gyengéi.
Jellemezzük egy szóban? Annyit mondunk: az új Hilux nálunk az „AJÁNLOTT” kategóriába került – talán egy kézi váltós konfigurációval a „NAGYON AJÁNLOTT” értékelés is kijárna neki.
